Ha el akarjuk képzelni, hogyan nézhetett ki a mai lovak őse, 60 millió évet kell visszarepülnünk az időben. Ekkor jelent meg a lovak - és minden patás állat - "előfutárának" tekinthető, ötujjú, rókaszerű kis emlősállat, a Phenacodus, melynek még a fogazata is inkább a ragadozókéra emlékeztetett, de - bár még talpon járt - ujjai végén már apró patácskái voltak. Belőle alakult ki néhány millió év alatt az Eohippus, amelynek fogazata már inkább növényevő éltemódra utalt, és elülső lábain az első, hátulsó lábain pedig az első és az ötödik ujja is elcsökevényesedett.

Újabb 30 millió év elteltével jelent meg a közel egyméteres magasságú Merychippus, amelynek középső ujján kívül a többi ujja annyira elcsökevényesedett, hogy a két szélső ujja már csak gyors futásnál érte a talajt. Ugyanekkor még egy nagy változás következett be a lovak fejlődéstörténetében: véglegesen áttértek a lombevésről a fűevésre, azaz a legelésre.

Az első valódi egyujjú "ló", a Pliohippus körülbelül 10 millió évvel ezelőtt jelent meg a Földön. Belőle alakult ki az utolsó egymillió évben az Equus, amely később négy ágra, valódi lovakra, szamarakra, félszamarakra és zebrákra bomlott.

A lovak evolúciója kezdetben az amerikai és az eurázsiai földrészen egyaránt zajlott. A holocén kor kezdetén azonban Észak- és Dél-Amerikában élő Equus kihalt, a valódi lovak már csak Eurázsiában fejlődhettek tovább. Így lehetséges az, hogy bár a lovak kialakulása tulajdonképpen az amerikai kontinensen zajlott le, mégis Amerika felfedezése, a spanyol hódítók megjelenése kellett ahhoz, hogy Észak- és Dél-Amerikát lovak népesíthessék be a XV. századtól.