Négy primitív lófajta fejlődött ki Európában és Ázsiában, az eltérő környezeti hatásoknak megfelelően. Ásziában találjuk a sztyeppelovat, az Equus przewalskii przewalskii poliakovot, vagy mai névvel az ázsiai vadlovat. Nyugatabbra a fennsík lova, az Equus przewalskii gmelini antonius, vagy más névvel tarpán fejlődött ki. Észak-Európában a nehéz, lassú mozgású Equus przewalskii silvaticus, az erdei vagy diluviális ló terjedt el. Északkelet-szibériában egy másik primitív ló előfordulását tudták bizonyítani, a tundra lóét.

Przewalski ló

Az ázsiai vadlovat megtalálhatjuk állatkertekben, de vannak mozgalmak, amelyek az eredeti környezetükbe való visszatelepítésüket szorgalmazzák. Jellegzetes a nehéz, konvex profilú fej, a felálló sörény. A kromoszómaszáma eltér a házilóétól, 64-gyel szemben 66.

Tarpán

A gyorsmozgású tarpán karcsú és könnyed testfelépítésű volt. Az őzre hasonlító sötétbarna szőre télen kifehéredett. A tarpán valószínűleg kapcsolatban állt az arab lovak eredeti állományával. Ez gyakorlatilag kihalt, csupán a Lengyelországban mesterségesen fenntartott, konyikkal keresztezett ménes révén maradt fenn.

 Erdei ló

A kihalt erdei ló valószínűleg testes, vastaglábú növényevő állat volt. Nagy patái lehetővé tették, hogy mocsaras területeken éljen. Vastag és durva szőrzete almázott volt, ami valószínűleg a rejtőzködést könnyítette meg. Úgy tartják, hogy ez volt az európai nehéztestű lófajták őse, más kutatók létét is kétségbe vonják.

Tundra ló

A leleteket - amelyek a tundra lótól származhatnak - a mamutmaradványokkal együtt északkelet-szibériában, a Yana-völgyben találták. Az ott honos Yakut pónikat, a maguk vastag, szürke szőrzetével, egyenes leszármazottaknak tartják. Egyébiránt ennek a negyedik primitív lófajtának úgy tűnik nem volt közvetlen hatása a lovak fejlődésére.