A melegvérű és a hidegvérű fajták megkülönböztetésének alapja természetesen nem szó szerint értendő, azaz nem az ereikben keringő vér hőmérséklete, hanem legjellemzőbb tulajdonságaik alapján kapták ezt az elnevezést. A "hidegvérű" az ide sorolható fajták vérmérsékletére utal, ugyanis általában nyugodtabbak, lomhábbak melegvérű társaiknál. De küllemükben is sok a különbség.
A hidegvérű fajták tömegesebbek, nagyobbak, erős csontozatúak. Legtöbbjüknél erős bokaszőrzet látható, és még szőrzetük - elsősorban sörényük és farkuk - is dúsabb, erősebb szálú, mint a finomabb testfelépítésű melegvérű lovaké.
A hidegvérű fajtákat általában nehezebb munkákra, vagy terhek húzására, valamint mezőgazdasági munkákhoz használják. Munkabírásukat inkább a nagy erőkifejtés, nem pedig a kitartás és az állóképesség jellemzi.
A középkorban sok hidegvérű lovat lovagoltak, mivel a páncélos lovagok nehéz, sokszor több száz kilogrammos felszerelését egy finomabb ló el sem bírta volna, és jó néhány mai hátaslófajta ősei között is találunk hidegvérűeket. A hidegvérű fajták többsége a mezőgazdaság gépesítésével elvesztette eredeti jelentőségét, és inkább a tenyésztők lelkesedése, megszállottsága tartja életben őket, nem pedig a használhatóság.
![](//gportal.hu/portal/jbius/image/gallery/1139685638.jpg)
|