Két olyan lófajta van a világon, melyet "telivér"-nek neveznek: az arab és az angol telivér. A szó jelentése a tiszta vérben tenyésztett fajtát jelenti, vagyis azt, hogy a telivér esetében az egyszer már lezárt törzskönyvbe csak olyan ló kerülhet felvételre, amelynek ősei az eredeti méneskönyvben szereplő alapállomány valamelyik tagjára vezethetők vissza. A telivért sosem nemesítik más fajtával, ő maga tölti be a nemesítő szerepét.

Angliában egy James Weatherby nevű szakember 1793-ban könyvet jelentetett meg mindazon lovak származásáról, melyek az angol versenypályákon jelentős eredményeket értek el.  A General Stud Book első kötetében 237 kanca és 169 mén szerepelt. A törzskönyvet ekkor lezárták, így minden mai angol telivér e kancák és mének valamelyikének leszármazottja, és a General Stud Bookot, azaz a méneskönyvet máig is minden évben a Weatherby család adja ki.

A világ másik "telivérje" az arab telivér. Az arab ló története közel ötezer éves múltra tekint vissza, a nemesítés fellendülése pedig egyidős a muzulmán vallás kialakulásával. Mohamed próféta a hívek kötelességévé tette nemcsak a lovak szeretetét, hanem nemesítését is. A hívek között is a Nedzsid - fennsíkon élő beduin törzsek, a wahabiták fejlesztették legmagasabb szintre az arab ló tenyésztését. Éppen ezért sokáig csak az innen származó lovakat tekintették "igazi" arabnak. A legutóbbi századokban azután számos ló került hadizsákmányként a világ különböző tájaira, a wahabiták legértékesebb lovaiból pedig Egyiptomban megalakult az El Zahraa ménes. Az 1967-ben megalapított WAHO (World Arabian Horse Organization), az arab lovat tenyésztők világszövetsége pedig csak azt a lovat tekinti arab telivérnek, melynek minden őse Arábiából származik, és a WAHO által elismert valamely törzskönyvben regisztrált.