A huszár név a latin cursor, azaz  futár szóból ered, de egyes feltételezések szerint a corsarius, vagyis kalóz, rabló szó is szerepet kapott kialakulásában. A huszárok már a törökök elleni harcokban részt vettek, persze más öltözetben és fegyverzettel, mint amilyen kép róluk a mai emberben kialakult, hiszen a huszárokat mindenki az 1848-as szabadságharc idején viselt csákóban, zsinóros huszárviseletben képzeli el.

A huszárok ügyességének, biztos lovastudásának egyik előfeltétele a gyors, fordulékony ló, a másik pedig a megfelelő nyereg volt. A magyar huszárok az ősi magyar, úgynevezett "tiszafüredi nyerget" használták, amelyben viszonylag rövid kengyelt csatolva a térdtámasz előnyeit is kihasználhatták, ellentétben a nehézlovasság hosszú kengyelben, villaüléssel lovagló katonáival. Később ebből a nyeregtípusból fejlődött ki a katonaságnál mindenütt elterjedt bocknyereg is.

A huszárok különleges lovaglóstílusa hamar elterjedt egész Európában. Nagy Frigyes király magyar huszártisztekkel taníttatta a porosz lovasságot a helyes lovaglóstílusra, és Tiszafüredről vitetett ki alakulataihoz nyergesmestereket, de még az amerikai függetlenségi háborúban is részt vettek magyat huszárok. Az amerikai lovasság megalapítójaként is egy magyar huszártisztet tartanak számon, név szerint Fabricy-Kováts Mihályt, akit maga George Washington bízott meg a könnyűlovasság kiképzésével.